top of page

Vekkertől estig

Closset Szofi

2023 Június 8-án részt vehettünk a tizedikesek kisfilm-bemutatóján.
A filmeket nézve sok hasonlóságot fedeztem fel. Rögtön feltűnt, hogy a filmek döntő része a reggeli ébredéssel kezdődik: csörög az ébresztő, ding-ding, s annyit látunk, hogy a képbe benyúl egy kéz és lecsapja. Ehhez kapcsolódóan a reggeli rutin is megjelenik (fogmosás, készülődés, öltözködés), melynek kihagyhatatlan része a kávé. Sokszor látjuk, hogy kávét készítenek a szereplők, ez a rituálé képileg is jól mutat egy jó zene kíséretében.
További visszatérő motívum a cigaretta és az alkohol, mely számomra viszonylag meglepő. Úgy látszik, a mai fiatalokat ez foglalkoztatja. Egészen profi jelenetek születnek a szájukon át kifújt, a levegőben gomolygó,  majd visszaszívott füstről (pl. a Film című filmben).
Szintén feltűnt, hogy sok filmben jelenik meg az “utazás” valamilyen formája (villamos, metró, busz, séta), ez láthatóan kedvelt téma a rendezők körében. Az egyik film csakis erről szólt (Statera).
Általánosságban tetszettek a filmek, kreatívoknak láttam őket és viccesnek, de előfordult, hogy mélyebb témát is érintettek. Számomra jó élmény volt ez a délután.

Tanárhiány a Fészek gimnáziumban

Győrfi Kadosa, Horányi Franciska, Karikás Léna

A projekthéten azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk interjút az iskolában fennálló
tanárhiányról. Mint utólag kiderült, a probléma valós is, meg nem is, így mint pályakezdő interjúkészítők nehéz szituációba kerültünk a beszélgetés során. Interjúalanyunknak, Szoboszlai Annamáriának, iskolánk egyik magyartanárának hála a kezdeti nehézségek ellenére egy egész kellemes, kötetlen beszélgetést sikerült folytatnunk  a diákok mesterséges intelligencia használatáról, személyes élményekről és a tanári megbecsültségről. Sablonos kérdéseinkre készséggel válaszolt.

– Köszönjük, hogy vállaltad az interjút. Az iskolában jelenlévő tanárhiánnyal kapcsolatban szeretnénk neked kérdéseket feltenni!
– Még az elején hadd fűzzek hozzá valamit. Én ezt félig poénból mondtam. A szó szoros értelmében nincs magyartanár-hiány az iskolában.
– Persze, hisz ez a probléma nem csak az iskolában létezik, hanem országszerte jelen van.
– Természetesen, de én tényleg az iskolára vonatkoztatva mondom. Zsófival és Máriával hárman tanítunk magyart öt osztálynak és néha nehézségeink adódnak az órarend elkészítésekor. Sokszor érezzük, hogy több magyarórára lenne szükség, mivel változtak a diákok olvasási szokásai, továbbá az okos eszközök és a Chat GPT megjelenése sem segíti a munkánkat.
– Sokan nyúlnak fogalmazást igénylő feladatoknál ilyen programokhoz?Mennyire nehéz kiszűrni, hogy egy diák mesterséges intelligenciával írta-e fogalmazását?
– Mivel sok írásbeli feladatot adok és ismerem a stílusotokat, nem nehéz kiszűrni az ilyesmit. Ez a használt  jelzőknél és a mondatok felépítésében ütközik ki igazán. Volt olyan diák, akinek csak belenéztem a fogalmazásába és tudtam, hogy egészen biztosan nem ő írta. Nem azért, mert egyébként rosszul, vagy ügyetlenül fogalmaz, hanem mert egyszerűen nem így ír. Nem így szervezi a szöveget, nem használ többszörösen összetett mondatokat. Valószínűleg a program fejlődésével egyre nehezebb lesz ezt észrevenni.
Állítólag már olyan program is létezik, amely direkt lebutítja a szöveget, hogy kevésbé legyen egyértelmű a mesterséges intelligencia használata.
– Te hogy motiválnád a diákokat, hogy ezt a pályát válasszák?
– Fogalmam sincs, hogy egy főiskolást miként motiválnék. Pályakezdőket valószínűleg fizetéssel. Miután a bölcsészkaron végeztem, annyit tudtam, hogy írni szeretnék. Ez sokáig működött és sikerült is, de a szerkesztőségeknek való írás egy idő után nem elégített ki, emberek társaságára vágytam. Engem nem nagyon kellett motiváni.
– Mennyire érzed magad megbecsülve tanárként?

Nevet.

– Én jól vagyok. Nem innen nézem ezt a kérdést. Nagyon jó tanáraim voltak, megbecsültem őket, ennek ellenére előfordult, hogy az osztálytársak kérésére/szórakoztatására gúnyverseket írtam róluk. Utólag egyébként megbántam és mind a mai napig kellemetlenül érzem magam emiatt. Ezzel arra szeretnék kilyukadni, hogy a megbecsülés - bizonyos életkorban - nem mindig a tettekben keresendő, nem feltétlenül tükrözi érzéseinket.
– Köszönjük az interjút.

bottom of page